Jalsovszky ügyvédi iroda

A TSzSz felszálló ágban – jogi bökkenőkkel

 

Egyre jelentősebb szerepet tölt be építőipari vállalkozások közötti viták rendezésében a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz). Ennek ellenére a TSzSz-szel kapcsolatos néhány jogi kérdés még mindig nem tisztázott; többek között az sem, hogy az általa adott szakvélemény meddig gátolhatja meg egyes szerződéses biztosítékok (így pl. bankgarancia) lehívását. Amíg ez nem rendeződik, az a fél kerülhet kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.

 

A TSzSz létrehozásának deklarált célja volt az építőipari kis- és középvállalkozások védelme, illetve a lánctartozások felszámolása: hathatós segítséget nyújtani tervező és kivitelező vállalkozások részére díjigényeik kikényszerítésében, és a teljesítési jogviták gyorsabb befejezését biztosítani. És láthatóan nem eredménytelenül, ugyanis egyre nő az igény a TSzSz vitarendezésbe történő bevonására: létrehozása óta a testület több mint 750 esetben adott szakvéleményt, és a megkeresések száma folyamatosan emelkedik. Bár az ügyek túlnyomó többsége jellemzően 1-10 millió forintos nagyságrendű követelések érvényesítésére irányul, a TSzSz évente összességében már több milliárdos nagyságrendű vállalkozói díjkövetelés sorsáról dönt.

A jogalkotó által kitűzött célok elérésének elsődleges eszköze, hogy gyorsított eljárásban folynak azok a perek, amelyekben a vállalkozó már eleve egy TSzSz által készített szakvéleménnyel felvértezve fordul a bírósághoz követelésével. Ilyenkor a bíróság a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint, vagyis soron kívül, rövidebb eljárási és ügyintézési határidőkkel jár el, továbbá a perben hozott ítélet előzetesen (fellebbezésre tekintet nélkül) végrehajtható.

 

A TSzSz kiüti a biztosítékokat?

A teljesítésigazolási rendszer másik, kiemelkedő jelentőségű eleme, hogy a megrendelő nem jogosult a teljesítés biztosítékait érvényesíteni, ha a TSzSz szerint a megrendelő igénye megalapozatlan. Hiába van ugyanis a megrendelő kezében érvényes bankgarancia vagy készfizető kezességvállalás, ha a TSzSz szakvéleménye szerint a biztosíték érvényesítése indokolatlan: ilyenkor a biztosítékot nyújtó bank vagy kezes köteles a teljesítést megtagadni. A TSzSz így peres eljárás és bíróság bevonása nélkül lényegében megtilthatja a megrendelőnek, hogy a rendelkezésére álló biztosítékát (pl. bankgaranciát) lehívja.

Fontos tudni azonban, hogy a TSzSz nem valamennyi biztosíték érvényesíthetősége kapcsán adhat szakvéleményt és tilthatja meg annak lehívását, hanem csak a garancia, a zálogjog és a kezesség tekintetében vannak ilyen jogkörei. A szintén igen széles körben alkalmazott kötbér például továbbra is olyan biztosíték maradt, amelynek jogosságát a TSzSz nem vizsgálhatja, és így annak érvényesítését nem akadályozhatja meg.

 

 

Na de meddig ér a takaró?

A TSzSz nagyon komoly fegyverré vált a vállalkozók kezében, hiszen szakvéleménye, a vállalkozók javára, lényegében felülírhatja a szerződő felek által kidolgozott biztosítéki rendszert és a Ptk. szabályait. Égető éppen ezért a kérdés: meddig kötelez a biztosíték érvényesítését tiltó szakvéleménye, hogyan és mikor éledhet fel ismét a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettsége? Erre a kérdésre azonban a jogalkotó jelenleg adós a válasszal.

A TSzSz véleménye ugyanis nem egy ítélet vagy hatósági döntés - az még mindig csak egy szakvélemény, amely a bíróságot nem köti, és amelynek helytállósága megdönthető. Jogos tehát a kérdés: vajon egy elsőfokú bírósági döntés, amely végül a TSzSz szakvéleményével ellentétes következtetésre jut, automatikusan visszaállítja a biztosítéknyújtó teljesítési kötelezettségét? Vagy ehhez egy jogerős, azaz másodfokú ítéletre van szükség? Esetleg épp ellenkezőleg: a biztosíték feléledéséhez már az is elég, ha a TSzSz álláspontjával ellentétes tartalmú igazságügyi szakértői vélemény születik egy peres eljárás során? A kérdésekre a jogszabályból jelenleg nem olvasható ki a válasz, amely nem csak a megrendelőt, de a biztosíték nyújtóját (a kezest vagy a garanciavállaló bankot) is rendkívül bizonytalan helyzetbe hozza.

Nem elhanyagolható jelentőségű elvi kérdés továbbá az sem, hogy egyáltalán ki és milyen keretek között vitathatja a TSzSz biztosíték lehívását megtiltó szakvéleményét. Míg egy ilyen tartalmú szakvéleményhez rendkívül komoly pénzügyi és jogi következmények fűződnek, azzal szemben a jelenlegi eljárási rendben külön jogorvoslatra nincs lehetőség, és nem egyértelmű, hogy egy hoppon maradt megrendelőnek pontosan kit és mire kell perelnie, ha bírósági úton szeretné visszaszerezni biztosítéka érvényesíthetőségét. Ha tehát egy megrendelő a TSzSz szakvéleménye szerint nem jogosult egy adott igény kapcsán a biztosítékot felhasználni, úgy meglehetősen védtelen pozícióba kerül még akkor is, ha egy erősen kimunkált és jól megszerkesztett szerződés áll mögötte.

 

 

A ló túlsó oldala?

A TSzSz láthatóan egy hasznos és egyre gyakrabban használt intézménnyé vált az építkezések során. Addig azonban, amíg a biztosíték lehívását megtiltó szakvéleménye felülvizsgálatának egyes eljárási kérdéseit nem rendezik, az egyelőre azt a felet hozza sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.

You only need to ask – security-related bankruptcy rules are to change

 

Although the new Civil Code that took effect in 2014 made it impossible to use a good few commonly used types of loan security, since then the legislature has gradually restored them to their rightful place. Indeed, the amendments to the Bankruptcy Act coming into effect on 1 July will go further than the previous rules, giving security options and security assignments, the same priority status as mortgages. This case is a good example of the effective cooperation between the legislature and the banking industry in Hungary.

 

The two years of exile

The new Civil Code that took effect more than three years ago caused a thorough shake-up of the system of loan securities. Among other novelties, in 2014 the security option and the security assignment effectively disappeared from the radar. Thus all agreements under which the borrower granted the bank a purchase option in respect of an asset (such as a property) to be exercised in the event of insolvency became null and void. The assignment of receivables as a form of loan security was similarly ‘blacklisted’.

The banks’ credit departments reacted to the new rules by developing various new forms of loan security. But security option and security assignment were sorely missed.

 

The period of rehabilitation

In response to the unceasing demands of the market, the legislature decided, last July, to change the Civil Code’s rules on security. As a part of this, from last year it again became possible to request a call option or assignment of receivables from borrowers as security for their loans. This meant that, in addition to the classic mortgage-type securities, the previously used securities could be used once more. However, such securities were still not supported by other statutory provisions closely related to lending, such as the bankruptcy-law rules.

 

The ball is rolling on

You could say that July is the month of change... as this July will see more changes to the rules on loan security. Pursuant to the recently passed amendments, the beneficiaries of security assignments and security options will be judged on an equal footing with the beneficiaries of mortgages in case of a liquidation procedure.

Claims that are secured with a mortgage have always enjoyed priority in the event of a borrower’s insolvency: the beneficiaries of the mortgage would get their money before the other creditors. The legislation entering into force in July also grants this special status to the beneficiaries of security options and security assignments: if the debtor goes into liquidation, the beneficiaries of these rights will have their claims met before the other creditors of the bankrupt company (including the tax authority).

It is important to bear in mind, however, that even from July not just any security options or security assignments will behave like a mortgage in the course of insolvency proceedings. In order for the beneficiaries of such rights to have priority, it is necessary for the beneficiary of the security option or security assignment (usually the bank) to be registered in the register of loan securities (in the case of a property, the land registry). Registration puts these loan securities permanently in the public domain, as the register of loan securities is accessible by anyone, so third parties can also be notified of the establishment of such securities.

 

Conclusion

It does not take much research to understand what a major role an upturn in lending can play in the economic life of a country. From this perspective the recently passed amendments are certainly to be welcomed, as they give banks a greater sense of security, thus making them more willing to lend. An even more positive message, however, is sent out by the cooperation that this case exemplifies: the sensible recommendations of the banking industry were given a fair hearing by the legislature.

Székhelyszolgáltatók célkeresztben

 

Egy nemrégiben napvilágot látott minisztériumi rendelet ellehetetleníti Magyarországon a székhelyszolgáltatók működését – legalábbis azokét, akik professzionális szinten látják el ezt a feladatot. Mivel a jogszabály indokolást nem tartalmaz, ösztönös kérdésként merül fel: kinek az érdekében született az új szabályozás.

A székhelyszolgáltatás valós piaci igényeket kielégítő szolgáltatás, az valamennyi fejlett vállalati kultúrával rendelkező országban ismert. Székhelyszolgáltatást főként azon vállalkozások vesznek igénybe, amelyeknek magyarországi működésükhöz nem szükséges feltétlenül fizikai irodával rendelkezniük, vagy amelyek úgy gondolják, hogy adminisztratív teendőiket egy professzionális szolgáltató hatékonyabban képes ellátni.

Míg a köznyelvben a székhelyszolgáltatót igénybe vevő cégeket sokszor azonosítják a fantomcégekkel, ez korántsem igaz. Sőt, a székhelyszolgáltatás igénybe vételével ezen cégek pont azt érik el, hogy – ellentétben a fantomcégekkel – a székhelyükön elérhetők legyenek. Sokszor több milliárdos vagyonok futnak keresztül székhelyszolgáltatóknál bejegyzett cégeken – nem egyszer abból a célból, hogy a multinacionális vállalatcsoportok ki tudják használni Magyarország nemzetközi adóelőnyét (amelyet a magyar kormány többször is legitim célként határozott meg).

Ilyen esetekben a székhelyszolgáltatók legtöbbször biztosítják a cég adminisztratív működéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, telefonszámot vagy a hívásokat fogadó recepcióst. Átveszik a cégek hivatalos iratait, kezelik postáját, elhelyezik és raktározzák a cég iratait.

 

A követelmények fokozatos szigorodása

Az utóbbi években a kormányzat számos olyan intézkedést hozott, amely megnehezítette, vagy bizonyos szereplők számára kifejezetten megtiltotta székhelyszolgáltatás nyújtását. Így pár évvel ezelőtt az ügyvédi irodákat kizárták abból a körből, akik székhelyszolgáltatást nyújthatnak, idén év elejétől pedig az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései módosultak: egyrészt a székhelyszolgáltatás igénybe vétele bejelentési kötelezettség alá került, másrészt ilyen szolgáltatás igénybe vétele indok lehetett arra, hogy az adóhatóság az adózót ún. „kockázatos adózónak” minősítse. A módosítások mögött meghúzódó indokolás szerint a székhelyszolgáltatás igénybe vételét sokszor a hatósági ellenőrzés és felügyelet megnehezítése, ellehetetlenítése motiválta.

Idén júliustól azonban a minisztérium egy újabb csavart tett a történetbe, amely lényegében ellehetetleníti Magyarországon a székhelyszolgáltatás professzionális működését.

 

Nincs tulajdon: nincs székhelyszolgáltatás

Míg az új jogszabály a székhelyszolgáltatók működésére vonatkozó számos új rendelkezést vezet be július 1-jétől (így például kizárja a határozott időre kötött szerződéseket, előírásokat tartalmaz az iratkezelésre és a küldemények átvételére vonatkozólag stb.), addig egyszersmind komoly jogi feltételhez os köti a székhelyszolgáltatást. Eszerint székhelyszolgáltatás alapjául a jövőben csak olyan ingatlan szolgálhat, amely a székhelyszolgáltató kizárólagos tulajdonában áll, vagy amelyre a szolgáltató használati jogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. Meglévő székhelyszolgáltatásoknál ezt a szabályt szeptember 1- jétől kell alkalmazni.

A legtöbb professzionális székhelyszolgáltató ma Magyarországon bérelt irodában nyújtja ezeket a szolgáltatásokat. Valamennyi olyan, nemzetközi szinten működő, elismert, adott esetben tőzsdén is jegyzett társaság, amely külföldön is hasonló szolgáltatást nyújt, ma Magyarországon irodát bérel, és ezen irodában szolgálja ki multinacionális, nagyvállalati ügyfélkörét. Mivel az irodája tekintetében tulajdonjoggal nem rendelkezik, így a jövőben ki lesz zárva a székhelyszolgáltatás-nyújtás lehetősége alól.

Nem nyújt valós alternatívát a jogszabály által említett használati jog bejegyezhetősége sem. Egyrészt erősen kétséges, hogy az általában nagy, multinacionális beruházók tulajdonában lévő irodaépületekre azok tulajdonosa lehetővé tenné-e egy mindenki számára látható teher bejegyzését. Másrészt azonban kifejezetten a Ptk.-nak a használati jogra vonatkozó rendelkezései lehetetlenítik el ezt a megoldást: eszerint ugyanis a használati jog egy olyan jellegű jogosultság, amely nem átruházható és nem is engedhető át. Így, írja a Ptk. magyarázata, a használati jog jogosultja nem biztosíthat székhelyet más vállalkozásnak

 

És mindezt miért?

Az új szabályozás várhatóan ellehetetleníti azokat a székhelyszolgáltatókat, akik ezen tevékenységüket bérelt ingatlan használatával, minőségi szolgáltatást nyújtva folytatták. Természetszerűleg merül fel a kérdés, hogy mi volt az említett szabály mögött meghúzódó jogalkotó cél? Mi lehet annak az indoka, hogy a szabályozás eredményében éppen azokat szolgáltatókat lehetetleníti el, akik működését üzletpolitikailag ténylegesen indokolható, racionális szempontok igazolnák? Sajnálatos módon a rendelethez indoklás nem tartozik, így ezen kérdések egyelőre megválaszolatlanul maradnak.

MRP: az új sláger

 

Tavaly óta gombamód szaporodnak az MRP szervezetek Magyarországon, az „emerpézés” kifejezés lassan szócikket kap a magyar nyelv értelmező szótáraiban. Nem is csoda, hiszen az MRP-k a munkajövedelmek kifizetésének egy kifejezetten előnyös formáját tudják nyújtani. Nem árt azonban óvatosnak lenni: a szabályozás a rengeteg lehetőség mellett több buktatót is rejt magában.

Mi is az MRP?

Az MRP egy olyan szervezet, amelyet egy foglalkoztató azért hoz létre, hogy általa vagy anyavállalata által kibocsájtott értékpapírokat tartson a munkavállalók javára. Ahelyett tehát, hogy a foglalkoztató vagy annak tulajdonosa közvetlenül adna értékpapírt a munkavállalóknak, alapít egy MRP szervezetet és annak adja át az értékpapírokat. Az MRP szervezetben a társaság munkavállalói tagi részesedést kapnak és ezáltal tudnak hozzájutni az MRP-nek átadott értékpapírok hozamához.

Bár a munkavállalók tulajdonosai lesznek az MRP szervezetnek, részesedésük kizárólag arra jogosítja őket, hogy kifizetésben részesüljenek a szervezeten keresztül, szavazati joguk vagy beleszólásuk sem az MRP szervezet ügyeibe, sem pedig azon keresztül a munkáltató ügyeibe nincsen.

Az MRP legnagyobb előnye annak adózásában rejlik: MRP-n keresztül munkavállalók tőkejövedelemként (azaz 15%-os adóteherrel) adózó jövedelemhez jutnak, ahelyett, hogy a juttatáson a teljes munkavállalói és munkáltatói közteher lenne fizetendő. Ennek a kedvező adózásnak nagyon fontos eleme a dolgozók MRP szervezetben való részesedésszerzésének adómentessége is: ha ugyanis a munkáltató közvetlenül adna a munkavállalóknak ingyenesen vagy kedvezményesen értékpapírt, a juttatás után adózni kellene – éspedig a magas bérterhek mellett.

Lehetőségek széles tárháza

Klasszikusan, az MRP szervezet a foglalkoztató részvényeinek egy részét tartja tulajdonában a munkavállalók javára, és a részvényeken termelődő osztalékból származó nyereségét osztja fel a dolgozók között, ugyancsak osztalékként. A jogszabályi megfogalmazás azonban ennél lényegesen szélesebb körben is alkalmazhatóvá teszi az MRP-ket.

Nincsen kizárva, hogy az MRP szervezet ne részvényt, hanem a foglalkoztató által kibocsájtott kötvényt vagy egyéb értékpapírt tartson, és ennek hozamát ossza fel a munkavállalók között. Nincs korlátozás arra nézve sem, hogy ne az értékpapír hozama, hanem az értékpapír eladásával vagy visszavásárlásával realizált tőkenyereség kerüljön felosztásra. Kialakíthatók továbbá olyan konstrukciók is, amelyekben a kifizetések csak részben vagy egyáltalán nem függenek az értékpapír hozamától.

Rugalmasságot biztosít a rendszer a tekintetben is, hogy a munkáltató értékpapírjain túlmenően akár a munkáltató anyavállalatának az értékpapírjai is bevonhatók lehetnek az MRP körébe. Ezáltal akár kft. formájában működő cégek is tudják az MRP előnyeit élvezni. Ha ugyanis a munkáltató önmaga nem tud MRP szervezetet létrehozni (mert a kft. üzletrésze nem minősül értékpapírnak), de anyavállalata egy zrt. (vagy akár kifejezetten az MRP létrehozása céljából, zrt. formájában működő holdingtársaság kerül megalapításra a munkáltató tulajdonosaként), akkor az MRP szervezetbe ezen holdingtársaság részvényei bevihetők lesznek.

És amire figyelni kell

Nem árt azonban több dologgal is tisztában lenni MRP megalapításakor. A munkavállalói kifizetések alapdokumentuma a javadalmazási politika, amely tartalmazza, mely munkavállaló milyen mértékben juthat hozzá az MRP-ben képződő jövedelemhez. A jogszabály azonban számos feltételt tartalmaz, amit a javadalmazási politika megalkotásánál figyelembe kell venni. Gondosan kell például megfogalmazni a javadalmazási politikát annak érdekében, hogy az ne tartalmazzon a munkavállalók közötti indokolatlan hátrányos megkülönböztetést, valamint figyelembe kell venni azt a törvényi kritériumot is, hogy a kifizetések feltétele a társaság működési eredményének vagy egyéb mutatóinak előre rögzített javulása.

Legalább ennyire kényes kérdés a foglalkoztató társasága feletti tulajdonosi kontroll megtartása. Megfelelő struktúrával és szerződéses rendszerrel szükséges azt kidolgozni, hogy hiába kerül át a foglalkoztató részvényeinek egy része az MRP-hez, az semmiképpen se eredményezze a tulajdonosi döntési jogának megnyirbálását.

Fontos látni végezetül, hogy az MRP sem technikailag, sem annak célja szerint nem alkalmas arra, hogy az rendszeres munkabérek kifizetésének egy alternatív csatornájává váljon. MRP-n keresztül leginkább bónuszok, prémiumok kifizetésére kerülhet sor. 

A műtét sikerült… a beteg meghalt

Hiába nyer meg egy vállalkozás egy pert az adóhatósággal szemben, ha még az ítélethirdetés előtt csődbe megy. Márpedig ez nem egyedi eset, mivel az adóhatóság a jelenlegi jogszabályok szerint a per ideje alatt is végrehajtást vezethet a vállalkozással szemben. Ráadásul a tapasztalatok szerint az adóhatóság még akkor sem feltétlenül retten vissza a végrehajtástól, ha erre nincs is jogi lehetősége.

Az adóhatóság adótartozást megállapító, másodfokú határozata ún. jogerős és végrehajtható. Eszerint az adóhatóság az általa megállapított és felettes szerve által is jóváhagyott adótartozást attól függetlenül jogosult az adózóval szemben végrehajtani, hogy az adózó azzal nem ért egyet és a határozat ellen bírósághoz fordul. Ráadásul az adóhatóságnál külön apparátus és külön erre a célra kiépített informatikai rendszer figyeli árgus szemmel azt a napot, amikor a határozat végrehajthatóvá válik, és adott esetben rögtön a következő napon inkasszót hajt végre az adózóval szemben. A végrehajtás elrendeléséről az adóhatóság az adózót nem is köteles értesíteni, így az adózó nem egyszer abba a kellemetlen helyzetbe kerülhet, hogy amikor bankszámlájáról kifizetést akar teljesíteni, arra nincs fedezet.

A végrehajtás hosszú távon is súlyos nehézséget okozhat az adózónál – ritka az az adózó, akinek a számlájáról ne hiányoznának a végrehajtott adóforintok. Nem egy esetben fordult elő, hogy az adóhatósági határozat végrehajtása miatt az adózó csődbe ment, mielőtt még igényét bíróság előtt érvényesíteni tudta volna. Az adóhatóság végrehajtási lehetősége egyenlőtlen helyzetet teremt a peres eljárás során is: itt már az adózó fut a pénze után, ő van kiszolgáltatott helyzetben, a bírósági eljárás, illetve annak gyors lefolytatása már neki fontos.

Hogyan lehet védekezni?

A fentiek miatt nem csoda, hogy az adózó és az adóhatóság küzdelmének egyik nagyon jelentős állomása az adóhatóság végrehajtási lehetőségének kivédése vagy elodázása. Erre több mód is kínálkozik. Az adóhatóság elleni per megindításakor a keresetlevelében az adózó kérheti a bíróságtól a végrehajtás felfüggesztését. Ha ennek a bíróság helyt ad, úgy a bíróság ítéletéig a végrehajtás nem foganatosítható. Sajnos a bíróság az esetek kisebb részében dönt csupán a végrehajtás felfüggesztéséről – és legtöbb esetben bíróságról bíróságra, bíróról bíróra eltérő, hogy milyen indokok alapján és hogyan érhető el a felfüggesztés. Ráadásul a kérelem időzítésére is figyelemmel kell lenni: bár a kereset indítására az adóhatósági határozat kézbesítésétől számított 30 nap áll rendelkezésére, a határozat a 16. napon végrehajthatóvá válik. Azaz, ha valaki a keresetét a 20. napon nyújtja be, úgy előfordulhat, hogy hiába dönt a bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről, addigra az adóhatóság a végrehajtást már elrendelte.

Lehetőség van arra is, hogy az adózó az adóhatósághoz részletfizetési vagy fizetési halasztási kérelmet nyújtson be. Ezek elbírálásában azonban az adóhatóság még a bíróságnál is szigorúbb és merevebb: az ilyen jellegű kérelmek ritkán mennek át az adóhatóságon.

A régi mondás szerint: aki időt nyer, életet nyer. Különösen igaz ez a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmekre: még ha azok esetleg nem is sikeresek, elbírálásuk ideje alatt a végrehajtás nem foganatosítható. Ráadásul ezek a határozatok mind-mind külön megfellebbezhetők, aminek ideje szintén lélegzetvételnyi lehetőséget nyújt az adózónak. És mikorra minden lehetőség kimerült, addigra jó esetben az adózó eljuthat oda, hogy legalább az első tárgyalásra sor kerüljön.

Amikor az adóhatóság jogszerűtlenül inkasszózik

Sajnos az utóbbi évek tapasztalata alapján nem ritka eset az sem, amikor az adóhatóság úgy hajt végre, hogy annak nincsen jogi alapja. Elképzelhető, hogy akár adminisztrációs hiba folytán, akár bármi más ok miatt az adóhatóság olyan időszak alatt nyújt be inkasszót az adózó számlájára, amikor a végrehajtás a jogszabály szerint felfüggesztésre került. Márpedig ez tényleg derült égből villámcsapásként érheti az adózót.

Ugyan az adóhatóság ezen intézkedése ellen, leginkább végrehajtási kifogás formájában, jogorvoslat kérhető, ennek elbírálása időt vesz igénybe. Nem egyedi eset, hogy ezen idő alatt az adózó üzleti lehetőségektől esik el, végső soron akár felszámolási eljárás alá is kerülhet. És még ha a rendes működés utólag esetleg helyre is állítható, az ebből eredő károk megtérítésére vajmi csekély az adózó esélye.

És ebből mi következik?

Az adóhatósággal szembeni küzdelem egyik rendkívül fontos állomása az, amikor az adóhatóság másodfokú határozata végrehajthatóvá válik – függetlenül attól, hogy azzal szemben az adózó bírósághoz fordul. Érdemes ezért már előre gyűjteni az érveket annak érdekében, hogy a végrehajtás felfüggesztését vagy esetleg a fizetési haladékot az adózó eséllyel kérelmezze akár a bíróságtól, akár az adóhatóságtól. Legalább ilyen fontos taktikát kidolgozni annak érdekében, hogy ezen eljárások még azok sikertelensége esetén se járjon azonnali végrehajtással.

Egy kicsit tágabb perspektívából nézve a kérdést: nem biztos, hogy hatékony az a jogi környezet, amely nem ad stabil lehetőséget az adózónak arra, hogy bíróság előtt érvényesítse az adóhatóságtól eltérő véleményét, és amely sokkal inkább alkalmas az adózó idő előtti kivéreztetésére. Érdemes lenne a jogalkotónak megfontolnia, hogy ezen helyzet fenntartása indokolt-e.

Még mindig sok

Hagyományos év eleji felmérésünkben ismét megszámoltuk, hány adófajta létezik ma Magyarországon. Most 59-ig jutottunk. Bár tavalyhoz képest eggyel csökkent az adók száma, annak nagyságrendje és az adórendszer szerkezete nem mutat változást. Adóbevétel szempontjából továbbra is az áfa a listavezető; kb. 3.300 milliárd forintot generálva 2016-ban.

 

A teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Az adóbírság bukása?

A jelenlegi gyakorlat szerint a NAV akkor is bírságolja az áfahiányon kapott adózókat, ha a költségvetést nem érte kár. Az Európai Bíróság Főtanácsnokának közelmúltban közzétett véleménye azonban megszüntetheti ezt a rendkívül igazságtalan és sokak által sérelmezett eljárást.

 

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Újra főhet a bankok feje

Nem sokáig alkalmazhatták a finanszírozó bankok az új Ptk. megváltozott zálogjogi szabályai miatt átalakított biztosítéki struktúrákat. A Kúria közelmúltban hozott határozata ugyanis újabb kihívás elé állítja a bankokat: a finanszírozók ismételten azzal szembesülnek, hogy az évek alatt kialakított és alkalmazott biztosítéki struktúrák újragondolása válik szükségessé.

 

 

 

 

 

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Osztalék: öröm vagy átok?

Míg az osztalék egy örömteli folyamatnak, a nyereséges működésnek az eredménye, addig az osztalékfizetésre vonatkozó korlátok és nehézségek már eddig is számos bosszúságra adtak alapot. Különösen körülményes az osztalék kezelése a vállalatfelvásárlások során; a vevőnek és az eladónak speciális technikákat kell kidolgozniuk az osztalékok egymás közötti megosztására. 

A teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Pénzügyi befektetők veszélyben

Kiemelkedő jelentőségű kartellezési ügy vár jelenleg az Európai Törvényszék döntésére. Ha az európai uniós döntéshozó testület jóváhagyja az Európai Bizottság Goldman Sachs-ot érintő döntését, akkor megnyílik az út a pénzügyi befektetők kartelljogi felelősségének megállapítására a portfóliójukba tartozó vállalkozások jogsértő eljárása esetén – függetlenül attól, hogy tudtak-e a kartellezésről vagy sem.

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Az utolsó szög a 'tartalmilag hiteltelen számla' koporsójában?

Friss döntésében immár sokadszor mondta ki az Európai Unió Bírósága (EUB), hogy a NAV jogsértően tagadja meg az áfa-levonást azon tisztességes adózóktól, akik nem tudhatták, hogy az általuk befogadott számlán szereplő szolgáltatást nem a számla kiállítója teljesítette. A hét elején napvilágot látott, ún. Signum-ügy külön pikantériája, hogy a kérdést a bíróság a Kúria iránymutatását vitatva utalta az EUB elé. A határozatnak különösen a mezőgazdasági és a kereskedelmi szektorban folyamatban lévő adóvizsgálatokra és adóhatósági megállapításokra 

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Natúran vagy társaságba csomagolva? – az ingatlanvásárlás dilemmái

Míg a hőskorban ingatlanok adásvételénél a felek jobban jártak akkor, ha az ingatlan helyett az ingatlant birtokló társaság részesedésére kötöttek szerződést, addig az évek során a jogalkotó lépésről-lépésre építette le a társaságvásárláson keresztül megvalósuló ingatlanszerzés előnyeit. Ellentétben a közhiedelemmel azonban az ingatlanok társaságon keresztül való megvásárlása jelenleg is több adóelőnyt tartogat, és ezek köre ráadásul jövő év januárjától bővülni is fog.

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Porcelánadó? Porcukoradó? Porszívóadó?

Fellélegezhetünk, ilyen adók ugyanis még nincsenek. Van azonban giccsadónk, hajóadónk, pónilóadónk, toronyadónk, traktoradónk, de akár termőföldadónk is – csak, hogy egy párat említsünk a mindennapi életünket színesítő települési adók közül. Nem vagyunk azonban teljesen védtelenek, ha az önkormányzatok ezen adók bármelyikét is kivetnék velünk szemben.

teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Büntet a NAV… pedig a könyvvizsgáló elfogadta

Köztudott, hogy Magyarországon a fizetendő társasági adó kalkulációja a számviteli elszámolásokon alapszik. Azonban kellemetlen meglepetés érheti azokat az adózókat, akik azt hiszik, hogy a számviteli elszámolás elveit egy az egyben alkalmazni tudják a társasági adó kiszámítása során is.

A teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Nem oda, Buda - nem vesztek el a szoftverfejlesztők adókedvezményei

Nemzetközi kötelezettségvállalásai miatt július 1-től jelentősen szűkítette a Parlament a szellemi alkotások adókedvezményére vonatkozó szabályokat. Míg a változások hátrányosan érintik a védjegyek, filmjogok és know-how-k hasznosításán alapuló, adótervezési célzattal működtetett struktúrákat, addig a szoftverfejlesztők továbbra is lényegében változatlan tartalommal élvezhetik a korábbi kedvezményeket.

A teljes cikk megtekinthető az iroda honlapján.

Eseménynaptár

< August 2017 >
Mon.Tue.Wed.Thu.Fri.Sat.Sun.
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Támogató tagjaink

    • Accor
    • Auchan
    • Axon
    • Axéréal
    • BNP Paribas
    • Capgemini
    • Citroën
    • Danone
    • EGIS
    • GDF-SUEZ
    • Groupama
    • Jeantet
    • Kempinski Hotel Budapest Zrt.
    • Lapker
    • Lesaffre
    • Master MBA MAE
    • Mazars
    • Peugeot
    • Renault
    • Sade
    • Sanofi-Aventis
    • Schneider Electric
    • Servier
    • Valeo
    • Veolia

Kapcsolat

Cím: 1088 Budapest, Rákóczi út 1-3. East West Business Center, 3. emelet
Tel: (+36 1) 317 82 68
Fax: (+36 1) 338 41 74
E-mail: info@ccifrance-hongrie.org

Partnereink

 

© 2017 CCI FRANCE HONGRIE